Emberi kapcsolataim

Igaz, milyen jó érzés, amikor idegrendszeri disznormalitással születsz? Velem is ez történt, már nem vagyok hajlandó rejtegetni, hogy lehetséges autizmusom van. Bár az utóbbi ~2 évben látott bejegyzéseim után ez nem meglepő.

Mindegy. Szeretnék ide egy kicsit írni a családon kívüli kapcsolataimról, mert egész héten nyúzott ez az érzelemkavalkád.

Röviden annyit mondanék, hogy nem léteznek. Nagyon.
A szellemi stabilitásomat mostanában kivételesen felforgatta, hogy egyszerűen 17 évesen nem vagyok képes emberekhez hozzászólni. Csak kizárólag interneten keresztül. Ha belegondolunk, ez felettébb morbid.
Ma is találkoztam a buszmegállóban egy barátommal, aki régebben kungfura járt. Meg akartam tőle kérdezni, hogy hova járt pontosan (mert én is szeretnék valamit kezdeni végre magammal), nyilvánvalóan ebből az elhatározásból nem lett semmi. Megpróbálok emberekhez hozzászólni, főleg, akik valaki mással már szóba elegyedtek, valami visszatart. Ezt elégeltem meg, hogy az istenért sem tudom, miért, de valamiért mégsem vagyok képes ténylegesen kommunikálni, mert valami faszság nem hagyja a fejemben.

Nyárbúcsúztatás

Nos hamarosan itt a vége a 2025-ös nyári szünetnek is. Hogy ez most jó-e, vagy nem, azt erősen lehet vitatni. Azért eléggé fájdalmas lesz nekem legalábbis, mivel eddig ez volt életem kb. legtartalmasabb nyara. Ami jön viszont, az jön, ellene nem lehet tenni. Érte sem.

Hadd hisztizzek egy kicsit. Igazából csak melegedni és emberezni járok iskolába, amúgy meg kurva szar az egész. Ha ezt a posztot valamelyik tanárom elolvassa, sajnálom, de ez így van. Feltehetőleg sokan vannak még így vele. Ha belegondolunk, a középiskolák (meg az általánosak is esetleg) pontosan olyanok, mint sok-sok Észak-Korea egy épületbe sűrítve. Vagyis: a lehető legszigorúbb hieararchia van érvényben, vagyis a tanárok és a diákok csak jelképesen működnek együtt, amúgy meg diktálás van 7-8 órán keresztül, a napi órarendtől függ.

Hisztiből kifogytam. Jöjjön ezután egy nyári szünet értékelő. Június közepéig még semmi érdemleges nem történt, mivel még szünet volt.

Utána voltam régi haveri körrel a régiségvásárban, és mobiltelefonokkal jól megrakodva tértem haza. Következőnek családdal mentünk Ráckevére. Ott már nagyon régen voltam. Mint kiderült, az egész ottani nyaralást hőemelkedéssel küzdöttem végig. Egyébként nem éreztem nagyon, hogy gond van. Csak egész nap szédültem.

Majd július elején a nyaralónkat csinálgattuk, merthogy iszonyúan sok munka van még vele. 1904-ben épült házról lévén szó, szükség van rá. A kertben felállítottunk egy sátrat is, ami ideiglenes lakosztályként szolgál az építkezés befejeztéig. Van a házban bent ugyan hely, de nem annyi, hogy mindannyian tudjunk ott lenni. Ezért kellett a sátor. Én a fal lekaparását segítettem egy kis kaparó -vagy milyen- kanállal, ami vakolókanálnak néz ki, csak kisebb méretben. Grájndolós munka volt viszont, mivel gépet nem tudtunk hozzá beszerezni, így naponta fokozatosan ment el a kedvem tőle. Egy napon aztán találtunk rá gépet, így a munka nagyjából 7-szeres sebességgel folyhatott (csak mert nem voltam ott, nem is láttam még a falleszedő gépet).

Július közepén kimentünk Londonba egy pár napra. Mégis, örökkévalóságnak tűnt valamiért, nem tudom, miért. A kiruccanás előtt elmentünk a szlovák-osztrák-magyar határba, a rokonainkat ottan meglátogatni. Arra szívesebben emlékszek vissza. Azt követően folytattunk utunkat Pozsonyba, onnan szállt fel a repülőgép a lutoni reptérre. Az volt életem első repülése, és meg kell hagyni, nagyon szokatlan volt. Felszállás után dugult a fülem konstansmódra, szédültem, minden bajom volt. Leszálláskor onnan tudtam, hoy Lutonban vagyunk, hogy a kocsik az autópályán bal oldalt mentek, nem jobbon. Egy kis Überes hercehurca után megérkeztünk az Airbnb-s házunkhoz, ami egyébként meglepően tágas volt ahhoz képest, ahogy kívülről látszódott. Az egyetlen problémám a 2. szinti zuhanyzóval volt. 2 hőmérsékleti fokozata volt: kivételesen meleg, vagy perzselően forró. Továbbá a zuhanyrózsa is csak egy rögzített négyzet volt a fejünk fölött, nem kézben tartós. Speedrunolni kellett a fürdést, mert a tusfürdő folyt rólunk lefele. Hogy pontosan milyen látványosságokat néztünk meg, arra nem térnék ki, kivéve a Science Museumot, amiről egyszerűen muszály itt írni.
Az volt számomra szinte a mennyország. Ki volt még rakva Babbage számológépe is, a fogaskerekes darab. Ki voltak állítva háztartási eszközök, mint pl. képcsöves TV-k, régi rádiók, egy nagyfeszültségű részecskegyorsító állomás, és még játékkonzolok is. Szöveget nagyon nem tudok gépelni, hogy pontosan milyen érzelmek kavarogtak bennem akkor, de ha valaki nagy gémer, vagy mittomén, akkor mindenképp nézze meg, nem fog csalódni. Főleg a földszint alatti játéktermet ajánlom figyelembe, ott is játékkonzolok vannak kiállítva, de konkrétan lehet rajtuk gémelni. Haboztam, hogy lemenjek-e vagy sem, de végül beadtam a derekam, és lekolbászoltam. A külön belépő kicsit meglepett, de hát az áramot valahogy fizetni kell. De az igazi, Mega Driveos Sonka 2-ért megérte teljes mértékben. De csak a Casino Night 2-ig, mert a gép addig is mutatott meghibásodási jeleket, főleg osztott RAM (szerintem) volt a problémás. Abból a pályából egy chunk nem volt rendesen betöltve, vagy megbaszódott, és nem tudtam továbbhaladni. Persze nem csak azt próbáltam ki, hanem C64-es Froggert, Vectrexes tyutyutyú űrlövöldét, és Atari2600-as Pac Man-t. Hajnalban azért korán kellett kelni visszainduláskor, mivel a gép reggel 5-kor szállt fel. 1-kor kellet felkelnünk, hogy biztosan odaérjünk, ne késsük le. Az égből a látvány persze ekkor is nagyon jó volt, főleg, hogy ablak mellé ülhettem. Kicsit fájó szívvel mentem vissza, de legalább kaptam egy jó ízelítőt, hogy érdemes lesz-e megint kimenni.

E hét keddtől csütörtökig meg táborban voltam.

Kb ennyi. Sajnálom, hogy önközpontú szöveget írtam, de le kellett írnom. Meg hát ezt úgysem olvassa senki, szóval talán mindegy is.

Miért.

 

A magaslati levegő szűkítse össze ennek a hegyaljai ropogósnál is sósabb, keményebb vesekővel már-már 20 éve küzdő tolvajok által naponta meggyötört szájbalocsolós pimasz debreceni utcasarkon magát 30000 magyar forintért minden nap áruló és jól kereső, égő és fáradt és kiszáradt vaginájú Naka Judzsi mellé börtönhelyet érdemlő részvényekkel kereskedő opálérceket az Alföldön és kőolajat az araboknál bányászó, iszlámok által megvetett mecsetbe dugott általános iskola 3. osztályát sem megjárt szabványos hidraulikus képletekkel német precizitással összenyomott európai vetítésrendszerben megrajzolható picsanacit viselő 70 éves vén trotty tüdejét. Milyen érzés vajon az, amikor már az utolsó ELŐTTI bossnál vagy, és pont akkor kressek a játék? Na, milyen? Jó? Most velem is ez történt. Nem érdemes sonyik kettő béta verzióval játszani. Nem ajánlatos.

NEM AJÁNLATOS.

kurva életbe.

most egy ideig biztos nem is játszok, nincs ígxy értelm,e2>

Véleményem a modern internetről

Úgy érzem, hogy az internet nagyon eltávolodott az eredeti céljától, ami az volt, hogy tudással legyen megtöltve. Most mivel van pontosan megtöltve? Gép által készített a képek 80%-a, tele van fürdetve, de inkább fullasztva reklámokkal, szponzorációkkal, ráadásul az emberek sokkal elszigeteltebbek, mint ezelőtt, illetve kihasználni akar mindenki mindenkit. Ne érts félre, rosszindulatú emberek mindig is voltak, tehát nem azt akarom mondani, hogy régen minden jobb volt, egyáltalán nem ez a helyzet. Csak a hatókör nőtt meg orbitálisan. Régen laktál pl. egy faluban, akkor kapcsolatod volt, és lehetett max. 200-300 emberrel. Most az internet lehetőséget nyújt arra, hogy kapcsolatod lehessen akár 700 emberrel, de ennek az a hátulótője, hogy több ugyan a jóakaró ember (legalább remélhetőleg), de így egyúttal több a bántó szándékú ember is. Ráadásul nem véletlenül írtam, hogy "kapcsolatod lehessen" az "ismerj" helyett, mert van különbség a kettő kifejezés között.

A másik probléma az a mérhetetlenül sok reklám. Nyilván valamiből muszály megkeresni a pénzt, amiből lehet élni, de valami nagy probléma van, hogyha még az FBI is azt mondja, hogy érdemes hirdetésgálót (adblockert) használni. Valószínáleg a cégek szarrá akarják magukat keresni, annyi pénzt szerezni, amennyit nem sajnálnak. Én úgy gondolom, hogy ha nincs meg nekünk a világ összes pénze, nem kapunk meg mindent egyből, akkor van miért, miről álmodozni. Ez gondoskodik arról, hogy az életünk ne legyen unalmas. Gondoljunk csak szépen bele, ha kivétel nélkül mindenre lenne pénzünk, akkor mindent meg tudnánk vásárolni, amit csak a szívünk szeretne. Ez elsőre nagyon jónak hangozhat, csak az a baj vele, hogy ha kezd túl sok dologra pénzünk lenni, akkor nem kellene érte erőt kifejteni, és megvásárlása után nem gondolhatnánk, hogy ezért keményen megdolgoztunk. Mármint persze lehet, hogy a pénzért igenis keményen megdolgoztunk, de szerintem így se érvényesülne annyira az imént tárgyalt gondolat. De vissza a reklámokhoz. A YouTube például nagyon hírhedt a reklámjainak tömkelegéről. Ha 2008-ban fenn tudták magukat tartani minden külső ember számára érzékelhető probléma nélkül, akkor most miért nem? Az oké, hogy egyre több videóst kell eltartani, de hacsak nem hoznak a hirdetések sok zsozsót, akkor mi értelme van ennyit begyűrni a szórakozni vágyó ember képébe? Mivel van 2,7 milliárd használó az egész világon, akinek szerintem kevesebb, mint a negyede keres belőle pénzt. Egyébként nekem nem a szimpla reklámmal van bajom, hanem azokkal, amik egy általam éppen végzett tevékenység közben szakítanak félbe. Felőlem teljesen rendben vannak azok a reklámok, amik mellett tudok hasznos tevékenységet folytatni (hasznos alatt azt értem, hogy a webhely témájához kapcsolódó).

Sonic CD, avagy a MegaCD egyik legjobb, de mégis legszánalmasabb játéka

A YouTube-omra is ezt a szöveget írtam ki.

Megint adtam egy esélyt az eredeti MegaCD-s Sonic CD-nek. Kár volt. Régen játszottam vele, több, mint egy éve, de nagyon jól emlékeztem, még mindig szar játék. K!b@sz¤tt szar. Vesznie kell.

Egyrészt, miért lassul be a kis kék g€c!kupac, mikor időutazás közben egy magasabb/alacsonyabb pontra érkezik? Szemmel láthatóan nem veszti el a sebességét, mégis, mikor rágugrasztom valamilyen emelkedőre, egyszerűen eltűnik az időutazós lehetőség. Volt, nincs.

Másrészt, miért ennyire szánalmasak a bónuszpályák? Igaz, hogy -Vidpro szavaival élve- papír-3D a kivitelezés, tehát elvárható lenne, hogy a távolságérzékünket hasznosíthatjuk, de nem ez a helyzet. Mármint az UFÓk (vagyis az Unidentified Fucking Object) esetében legalábbis. Amikor azt hiszed, hogy közel van egy ufó, akkor rugaszkodsz neki, viszont -csak mert kedve tartja- szépen elmegy előled, mert nem tudtad megmondani, hogy milyen messze is van pontosan, ami nyilván a te hibád. Tehát itt a távolságérzet az abszolút 0. És igen, tudatában vagyok a technikai oldalnak, vagyis, hogy a MegaCD csak 1 objektumot tud 3D-ben mutatni (ez esetben a padlót), és az ufókat sprite-okkal oldották meg, de könyörgöm, I beg your pardon, nem lehetett volna máshogy megcsinálni?