Igaz, milyen jó érzés, amikor idegrendszeri disznormalitással születsz? Velem is ez történt, már nem vagyok hajlandó rejtegetni, hogy lehetséges autizmusom van. Bár az utóbbi ~2 évben látott bejegyzéseim után ez nem meglepő.
Mindegy. Szeretnék ide egy kicsit írni a családon kívüli kapcsolataimról, mert egész héten nyúzott ez az érzelemkavalkád.
Röviden annyit mondanék, hogy nem léteznek. Nagyon.
A szellemi stabilitásomat mostanában kivételesen felforgatta, hogy egyszerűen 17 évesen nem vagyok képes emberekhez hozzászólni. Csak kizárólag interneten keresztül. Ha belegondolunk, ez felettébb morbid.
Ma is találkoztam a buszmegállóban egy barátommal, aki régebben kungfura járt. Meg akartam tőle kérdezni, hogy hova járt pontosan (mert én is szeretnék valamit kezdeni végre magammal), nyilvánvalóan ebből az elhatározásból nem lett semmi. Megpróbálok emberekhez hozzászólni, főleg, akik valaki mással már szóba elegyedtek, valami visszatart. Ezt elégeltem meg, hogy az istenért sem tudom, miért, de valamiért mégsem vagyok képes ténylegesen kommunikálni, mert valami faszság nem hagyja a fejemben.
