Nos hamarosan itt a vége a 2025-ös nyári szünetnek is. Hogy ez most jó-e, vagy nem, azt erősen lehet vitatni. Azért eléggé fájdalmas lesz nekem legalábbis, mivel eddig ez volt életem kb. legtartalmasabb nyara. Ami jön viszont, az jön, ellene nem lehet tenni. Érte sem.
Hadd hisztizzek egy kicsit. Igazából csak melegedni és emberezni járok iskolába, amúgy meg kurva szar az egész. Ha ezt a posztot valamelyik tanárom elolvassa, sajnálom, de ez így van. Feltehetőleg sokan vannak még így vele. Ha belegondolunk, a középiskolák (meg az általánosak is esetleg) pontosan olyanok, mint sok-sok Észak-Korea egy épületbe sűrítve. Vagyis: a lehető legszigorúbb hieararchia van érvényben, vagyis a tanárok és a diákok csak jelképesen működnek együtt, amúgy meg diktálás van 7-8 órán keresztül, a napi órarendtől függ.
Hisztiből kifogytam. Jöjjön ezután egy nyári szünet értékelő. Június közepéig még semmi érdemleges nem történt, mivel még szünet volt.
Utána voltam régi haveri körrel a régiségvásárban, és mobiltelefonokkal jól megrakodva tértem haza. Következőnek családdal mentünk Ráckevére. Ott már nagyon régen voltam. Mint kiderült, az egész ottani nyaralást hőemelkedéssel küzdöttem végig. Egyébként nem éreztem nagyon, hogy gond van. Csak egész nap szédültem.
Majd július elején a nyaralónkat csinálgattuk, merthogy iszonyúan sok munka van még vele. 1904-ben épült házról lévén szó, szükség van rá. A kertben felállítottunk egy sátrat is, ami ideiglenes lakosztályként szolgál az építkezés befejeztéig. Van a házban bent ugyan hely, de nem annyi, hogy mindannyian tudjunk ott lenni. Ezért kellett a sátor. Én a fal lekaparását segítettem egy kis kaparó -vagy milyen- kanállal, ami vakolókanálnak néz ki, csak kisebb méretben. Grájndolós munka volt viszont, mivel gépet nem tudtunk hozzá beszerezni, így naponta fokozatosan ment el a kedvem tőle. Egy napon aztán találtunk rá gépet, így a munka nagyjából 7-szeres sebességgel folyhatott (csak mert nem voltam ott, nem is láttam még a falleszedő gépet).
Július közepén kimentünk Londonba egy pár napra. Mégis, örökkévalóságnak tűnt valamiért, nem tudom, miért. A kiruccanás előtt elmentünk a szlovák-osztrák-magyar határba, a rokonainkat ottan meglátogatni. Arra szívesebben emlékszek vissza. Azt követően folytattunk utunkat Pozsonyba, onnan szállt fel a repülőgép a lutoni reptérre. Az volt életem első repülése, és meg kell hagyni, nagyon szokatlan volt. Felszállás után dugult a fülem konstansmódra, szédültem, minden bajom volt. Leszálláskor onnan tudtam, hoy Lutonban vagyunk, hogy a kocsik az autópályán bal oldalt mentek, nem jobbon. Egy kis Überes hercehurca után megérkeztünk az Airbnb-s házunkhoz, ami egyébként meglepően tágas volt ahhoz képest, ahogy kívülről látszódott. Az egyetlen problémám a 2. szinti zuhanyzóval volt. 2 hőmérsékleti fokozata volt: kivételesen meleg, vagy perzselően forró. Továbbá a zuhanyrózsa is csak egy rögzített négyzet volt a fejünk fölött, nem kézben tartós. Speedrunolni kellett a fürdést, mert a tusfürdő folyt rólunk lefele. Hogy pontosan milyen látványosságokat néztünk meg, arra nem térnék ki, kivéve a Science Museumot, amiről egyszerűen muszály itt írni.
Az volt számomra szinte a mennyország. Ki volt még rakva Babbage számológépe is, a fogaskerekes darab. Ki voltak állítva háztartási eszközök, mint pl. képcsöves TV-k, régi rádiók, egy nagyfeszültségű részecskegyorsító állomás, és még játékkonzolok is. Szöveget nagyon nem tudok gépelni, hogy pontosan milyen érzelmek kavarogtak bennem akkor, de ha valaki nagy gémer, vagy mittomén, akkor mindenképp nézze meg, nem fog csalódni. Főleg a földszint alatti játéktermet ajánlom figyelembe, ott is játékkonzolok vannak kiállítva, de konkrétan lehet rajtuk gémelni. Haboztam, hogy lemenjek-e vagy sem, de végül beadtam a derekam, és lekolbászoltam. A külön belépő kicsit meglepett, de hát az áramot valahogy fizetni kell. De az igazi, Mega Driveos Sonka 2-ért megérte teljes mértékben. De csak a Casino Night 2-ig, mert a gép addig is mutatott meghibásodási jeleket, főleg osztott RAM (szerintem) volt a problémás. Abból a pályából egy chunk nem volt rendesen betöltve, vagy megbaszódott, és nem tudtam továbbhaladni. Persze nem csak azt próbáltam ki, hanem C64-es Froggert, Vectrexes tyutyutyú űrlövöldét, és Atari2600-as Pac Man-t. Hajnalban azért korán kellett kelni visszainduláskor, mivel a gép reggel 5-kor szállt fel. 1-kor kellet felkelnünk, hogy biztosan odaérjünk, ne késsük le. Az égből a látvány persze ekkor is nagyon jó volt, főleg, hogy ablak mellé ülhettem. Kicsit fájó szívvel mentem vissza, de legalább kaptam egy jó ízelítőt, hogy érdemes lesz-e megint kimenni.
E hét keddtől csütörtökig meg táborban voltam.
Kb ennyi. Sajnálom, hogy önközpontú szöveget írtam, de le kellett írnom. Meg hát ezt úgysem olvassa senki, szóval talán mindegy is.
